Reggeli irodázás a Szódában, csak én és egy kedves pultos lány, aki nem a Juci. Ugyanolyan blézere van, mint amit én viselek, szerinte vicces - szerintem meg nem adok borravalót.
Hamarosan indulok az Ötpacsirta utcába, remélhetőleg őrjöngő lámpát követelő tömeggel találom ma szemben magam, szívesen nem pakolnám ki ezeket újra, helyette egy jópofa takarítás lenne nagyon aktuális. Azt meg ugye sokkal könnyebb, ha nem kell közben egy kézzel porcelán építményeket egyensúlyozni.
Tegnap átvette új tulajdonosa a #282-es kaptafa lámpát – szerencsére imádta annyira, amennyire nekem tetszik. Kedves fiú.
Na jó, folytatom a lámpák tavalyi könyvelésének 8 762 514 682-ik példányát.
Élő közvetítés a kiéhezett holland utazási irodavezetők partijáról:
Középkorú skandináv férfiak, merev mosolyok. Mindenki ránctalan és kanos. Fura párosítás, ijesztő pillantások. A helyszín – MÉSZ, az Almássy család, belvárosi palotácskája volt, a XIX. század végén építették – csodálatos, gyönyörű és lélegzetelállító. Az esemény a Báthory termében zajlik; a falak faragott fakazettákkal borítva, a plafonon egy 25 karú, 2 emeletes réz csillár terpeszkedik. Az egyik falon márványkandalló, felette egy, a kazettába faragott, majd 2 méter magas tükör. Sokat árnyal a képen a szakadt műselyem tapéta, a szürkére piszkolódott gépi csipke függönyök, a hiányzó kilincsek. Kiverték a két szoba közötti szellőzőrácsot és biztos, ami biztos fekete konnektorokat erőszakoltak fel a közel 130 éves falborításra.
Jaj! Miközben a szoba leírást próbálom kitalálni, a főszervező Mindig Mosolygó Mása, felszólít: beszélgessek! A látnivalóknál, a vendégeket jobban leköti az arcot mintázó feles pohár!, a borkóstoló és, hogy cigizhetnek az udvaron. Lazán lehamuzva a Csepel design bicaját.
Lesaleseltem egy gyanútlan turistavezetőt, de előtte lehordtam a szerződés 12. pontja miatt, amit alá akartak írattatni velem. Kiderült, hogy semmi köze se a szerződéshez, se a mostani rendezvényhez. Akkor lehordtam, mert megtévesztő volt a bemutatkozása. Aztán kibékültünk. Ugató kutya legyek, ha egy lámpát is eladok. Ám gondolataimat elrejtem, és próbálom magamat vádolni rosszhiszeműséggel, gyanakvással és enerváltsággal, hogy viszketést kapok a fancsali, lefitymáló arckifejezésük láttán.
16:09: az épület egy-csapásra kiürült, a többi designer rávetette magát a hollandok által meghagyott falatkákra és borra, én dacosan magasra emelt fejjel haladtam el a büfépult mellett – legyen már tartás az ember lányában.
